Az egészség a legfontosabb a szeretet mellett

Nem is tudom, hol kezdjem ezt a bejegyzésemet. Megnéztem sok képet, hátha ötletet kapok, miről szeretnék írni, milyen jó dolgokat csináltam itthon a gyerekekkel, milyen szuper játékaink, tárgyaink vannak, hogyan dekorálom a házunkat főleg homemade dolgokkal... De aztán rájöttem, hogy ezek előtt inkább leírom, mi történt velem.

Nem tudom miért, de a bal kezem középső ujjához tartozó ínhüvely és az ínszalag begyulladt november végén. Biztos vagyok benne, hogy nem megerőltetéstől, mert jobb kezes vagyok, ezért főleg azt használom. Ballal maximum egy krumplit fogok le, hogy jobb kézzel felvágjam. Reggelente furcsa merevséget tapasztaltam a problémás ujjamban, be is volt dagadva, de napokon belül egy olyan állapotig jutott el, hogy sem akarattal, sem a jobb kezemmel nem tudtam rávenni, hogy megmozduljon. Nagyon félelmetes volt. Órákkal később, sok kamilla teába áztatás után picit jobb lett, de ahogy próbáltam behajlítani, fájdalmasan pattant. A férjem hamar kitalálta, (gyógytestnevelőként) hogy nekem bizony "pattanó ujj" szindrómám van. Három babát megszültem természetes úton, szinte egy hang nélkül, de az a fájdalom, amit éreztem az ujjamban és tenyeremben... Picit szégyenkezve, de bevallom, napokon át sírtam. Eleinte próbáltam úgy, hogy a kicsik ne vegyenek ebből észre semmit, de végül már sajnos előttük is. Olyan cukik voltak, ahogy simizték a hátam, vigasztalni próbáltak. A legfélelmetesebb az egészben az volt, hogy ugye Covid van, és Covid alatt nincs kisműtét. Magánkórházban 200.000 Ft egy ilyen műtét. És minden oldalon kizárólag azt lehet olvasni, hogy csak műtéttel lehet a pattanó ujjat helyrehozni. 

A nagy túrót! Mivel műtétre nem kerülhetett sor, naponta több alkalommal meleg kamilla teába áztattam a kézfejem, néhány krémet használtam és a kezem napról napra jobban lett. Végül egy orvos adott a gyulladt ínhüvelybe egy szteroid szurit is és az ujjam meggyógyult. Nagyon örülök, hogy végül nem kellett felvágni a tenyerem. 

Viszont gyakorlatilag egész decemberben nem tudtam mosogatni, főzni vagy egy zoknit ráadni a három éves kisfiam aranyos kis lábára. Aki édesanya, az szerintem jól el tudja képzelni, milyen béna lehetett ez nekünk. Hogy csak úgy voltam, tehetetlenül, semmi hasznosat nem tudtam csinálni, pedig egy anyukának, főleg három pici gyerek mellett kb. 0/24-ben akad dolga. A férjem nagyon sokat segített, mindent csinált helyettem és hihetetlenül finomakat főzött. Sőt, a hat éves kislányom is annyira kivette a részét mindenből, nagyon élvezte, hogy segíthet konzervdobozt kinyitni, vagy kis tesót öltöztetni.

Lelkileg sajnos eléggé megviselt ez az egész "betegség tudat", a tehetetlenség és a sok fájdalom, ami miatt néhány éjszakai alvásom ki is maradt. Egyik reggel belenéztem a tükörbe és azt gondoltam, szeretnék más frizurát. Aki ismer engem, az tudja, hogy mindig hosszú hajam volt. Viszont azon a napon, ahogy szemléltem fáradt arcomat, azt éreztem, jól esne, ha rövidebb lenne a hajam, sokkal rövidebb. Viszont ebben a maszkozós időszakban nem akartam egy fodrászszalonban ücsörögni, így megkérdeztem a párom, vállalkozna e rá, hogy vágjon belőle. Ő azonnal azt felelte, igen!:) Sokat hallottam már erről a jelenségről. Mármint, hogy egy nő levágatja a haját, lelki okok miatt. Ezek szerint igaz, nem csak a sztárok csinálnak ilyesmit. Egyik éjjel, amikor elaludtak a gyerekek, ő nagyon ügyesen "megfodrászkodott". Kicsivel váll felett ér véget a hajam, még épp össze tudom fogni hátul egy hajgumival. És nagyon, de nagyon szeretem az új frizurám!:) Az pedig, hogy a hajamat a férjem kezeibe mertem tenni, eléggé elgondolkodtató, legalábbis nekem. Micsoda határtalan bizalmat kell érezni a másik iránt ahhoz, hogy egy nő a férjének megengedje, hogy levágja a haját, főleg, hogy nem 2 cm-ről van szó és a szóban forgó srác nem is csinált még ilyet soha. Lányok, egy kis házi feladat: próbáljátok elképzelni a szituációt, ti mernétek e a párotok kezeibe tenni a hajatok sorsát. :) 

Az új, "lélekemelő" hajam :)

Attól, hogy az ujjam miatt sokat bénáztam, nem állt meg az itthoni ovi. :) Kevesebb dologban tudtam nekik segíteni, de nagyon jó programjaink voltak. Sok jó zenét hallgattunk, festettünk, rajzoltunk, gyurmáztunk. Tanultunk kisegeret hajtogatni színes papírból, sütöttük együtt a sütiket. Készítettünk Márton napi lámpásokat és esténként azokkal sétáltunk. Extra izgalmas volt nekik a sötétben, erdős részen. :) Tanultak varrni a lányok. Játszottunk sokat Ananásszal, az egy éves görög teknősünkkel. Karácsonyra készülődve az Adventi gyertyák fényénél esti imát mondtunk. <3 

Néha annyira betemet minket a sok apróság, amit problémának gondolunk, hogy talán el is felejtünk hálát érezni. Pedig ez egy nagyon fontos dolog az ember életében. Hála. Betegnek lenni rossz, de olyankor is meg kell próbálnunk pozitívnak maradni, a szépet és jót látni. És minél hamarabb meggyógyulni.

Esti sétáink egyike

Készül egy varrott képkeret

Ananász (negyedik gyerek :D) Szeretem

Gyümölcsöt enni jó :)

Ujjlenyomat levelek (Várjuk a tavaszt, nagyon. Ha már nincs is hó...Jöjjön gyorsan :))

Hambi, ahogy mi készítjük. A husit és a bucit is mi csináltuk!

"Három éves lett a fiunk" ebéd :)

Kis maszatos. Evés után így néznek ki a fiúk :D Teki vagy gyerek (Same-Same)

Az egér család

Szülőként olyan jó érzés azt látni, ha az ilyen apróságok, mint egy hajtogatott egér, nagyobb kincsek egy kisgyereknek, mint a legdrágább játék, ami boltban kapható. Ez nevelés kérdése. Persze nehéz nem "elrontani" a gyereket, manapság mindenkinél plafonig ér a játék, plüsi, baba, duplo. Nálunk is. De törekedni kell arra, hogy egy gyerek beérje ilyen szinte "semmiségnek" tűnő ajándékkal is.

Ha esetleg valaki szeretné megpróbálni ezt az aranyos kisegér hajtogatást, itt a videó:

https://www.youtube.com/watch?v=JjPo3P-Wn_Y

Sütőtök baba, kókuszdió nasitálkák és gyurma rózsa a mi otthonunkban

Mióta itthoni ovival próbálkozunk a férjemmel, egy kicsit jobban el tudom képzelni, milyen lehet egy vegyes csoport egy igazi óvodában. A kisfiam két éves, hamarosan ugyan betölti a hármat, de sír annyit, mint egy baba. Nagyon cuki gyerek, de iszonyúan makacs, önfejű és félelmetesen aktív. Egész nap pattog, mint egy gumilabda és általában felmászik, majd leesik helyekről. Mindig a közelemben van a Betadine és a ragtapasz. 

A középső kislányunk (négy éves) szeretetnyelve az ajándék kapás. Mindegy, hogy csoki, egy kis játék mütyűr, hajcsat, amit kap, fontos neki, hogy tényleg kapjon valamit, szinte minden nap. Nagyon szereti a tesóit, de fontos neki a csak vele töltött idő. Vágyik arra, hogy kizárólag vele csináljak valamit, csak vele játsszak, vagy sétáljak egy kicsit. Ezt elég nehéz megoldani három gyerek mellett, de természetesen igyekszem.

A legidősebb kislányunk hat éves és ő egy olyan sztereotip nagy testvér. Komoly, anyáskodó, a kis tesóira rászóló, vagy nekik segítő gyerek. Nagyon bölcs és furán filozofikus a korához képest. Egészen más igényei vannak, mint egy négy vagy egy két évesnek és ez így van jól. És anyaként olyan boldog vagyok, ahogy büszkén elnézem őket, amíg a fiam autókat tologat, a négy évesem babát öltöztet, a legnagyobb lányom pedig David Taylor - Hogyan lettem állatkerti orvos című könyvét lapozgatja, amíg meg nem történik, az, ami minden több gyerekes családnál meg szokott. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem csak nálunk létezik ez a jelenség. Ez pedig nem más, mint egyik pillanatról a másikra, minden előjel nélkül a nyugalom és harmónia teljes megszűnése... A kisfiam gondol egyet és kitépi az éppen öltöztetett babát a tesója kezéből és a nagy lány könyvének dobja, vagy a középsőm elvesz egy autót, hogy ő is tologasson már egyet és emiatt gombóccá gyúródva cicaharcolnak, amíg szét nem választom őket. Ha ilyen egy ovi csoport, akkor minden, de tényleg minden elismerésem az óvónőké. Ráadásul nekem csak három tagja van az ovi csoportomnak, milyen lehet az, ha harminc? 

Egy szó, mint száz, nehéz. :) Viszont szülőnek lenni a legcsodásabb dolog, ezzel nem lehet vitatkozni.

Leírok egy aranyos történetet, ami nagyjából két hete esett meg velünk. Végre itt a csodás ősz ezer színével és mit eszünk ilyenkor? Sütőtököt. Tudom, hogy ez elég megosztó, mert valaki vagy undorodik tőle vagy nagyon szereti. Mi szeretjük és vettem is egy nagyon csinos kis tököt, hazavittem és a négy éves kislányom beleszeretett. A kezébe vette és azt mondta, hogy ez egy nagyon aranyos sütőtök, olyan kis bumbi fejű, rajzoljak neki arcot, mert a tök lesz az ő pici babája. Aznap estére szendvicsezés volt tervezve, így beadtam a derekam, ha már úgy sem sütöm meg akkor, lehet arcocskája. Fogalmam sem volt arról, hogy a kislányom úgy megszereti ezt az egy és fél kilós kis tököt a mosolygós szemeivel és fonott hajával, amit alkoholos filccel rajzoltam rá, hogy ki sem fogja engedi a kezéből. Vitte magával a kertbe, majd babakocsiban tolta az utcán, rá kellett kötnöm egy sállal, mintha hordozózná és vele is aludt. Ez így ment nagyjából négy napig. Gondolom bírta volna még egy ideig, de hát egy zöldség egy idő után megromlik, ha nem használjuk fel, ha meg egy kisgyerek napi tízszer leejti a földre, az csak meggyorsítja a folyamatot. Így hát egyik este megmondtuk szegénykémnek, hogy sajnos holnap meg fogom sütni a kis tököt. Az a kétségbeesés, ami az arcán volt a kislányomnak... Ó jaj, soha nem fogom elfelejteni. A férjem hihetetlenül kreatív ember és ügyes. Ő találta meg a megoldást. Azt mondta a kislányunknak, hogy varrni fog neki egy sütőtök babát, pont olyat, mint amivel már napok óta játszik. Ez nagyon tetszett neki és másnap megengedte, hogy megsüssem, persze végig a gyerekszobában volt, amíg felvágtam a tököt és betettem sülni. És nem is evett belőle.

A szóban forgó tököcske

A férjem órákon át dolgozott a tök babán. Készített hozzá szabásmintát, keresett itthon narancssárga és zöld anyagot, majd kézzel, apró és szép öltésekkel megvarrta. Ez a kis tök még sokkal aranyosabb lett, mint amit megsütöttem és a kislányunk nagy kedvence, azt öleli éjjelente. 

Pollyanna, a sütőtök baba

A bejegyzéseimben szeretnék bemutatni néhány olyan egyszerű dolgot, ami van nekünk itthon és nagyon jó, vagy hasznos, de lehet, más nem is gondolt rá! Az egyik ilyet a kókuszhéj tálka. Egy kisgyerek szinte mindent eltör, lelök, leejt, eldob. Az ilyesmire nem jól reagálnak a törékeny tálak, tányérok. Nagyon finom egy friss kókusz, néha veszünk és egyik alkalommal a férjemnek eszébe jutott, hogy az apukája mindig kis tálakat készített nekik a kókusz héjából. Elővette a fúrót és két kis lyukat fúrt óvatosan a kókuszdióba. Az egyiket azért, hogy levegőt kapjon a kókuszdió belseje, a másikat pedig azért, hogy a kókusz víz ki tudjon folyni belőle. Majd kettéfűrészelte a diót és simára csiszolta, amíg én a gyerekekkel falatoztam az édes, fehér és roppanós gyümölcshúst. Vállalkozó szellemű apukáknak nagyon ajánlom az ilyen tálak elkészítését. :)

Nálunk ilyen a gyerekek nasitálkája

Nyújtsa fel a kezét, akinek a gyereke szeret gyurmázni! Én nyújtom, magasra. :) A gyurma egy örök klasszikus a kisgyerekesek otthonában. Olyan aranyosan el tudnak vele pepecselni a kicsik és nagyon szép dolgokat készítenek belőle. Két napja megtanítottam őket rózsát készíteni gyurmából. Csináltam egy hosszú kukacot, majd ellapogattam az ujjammal, végül óvatosan feltekertem. Kicsit meg lehet igazítgatni a szirmait, hogy kijjebb nyíljanak és így még szebbek. :) Mind a három kisgyerekem hatalmas rózsagyártásba kezdett és úgy élvezték, hogy meg tudják csinálni és azt mondták, olyan, mint egy marcipán. A két évesemet szemmel is kellett tartanom folyamatosan, mert láttam, hogy mi jár a fejében. :D

Gyurma rózsák

Art

Óvodát nyitottunk itthon a covid miatt

Három kisgyerek édesanyja vagyok. A lányok 6 és 4 évesek, a kisfiam pedig 2. A kialakult járvány helyzet miatt egy időre kihagyjuk az ovit. Nem azért, mert betegek vagyunk, hanem éppen azért, hogy egészségesek maradjunk. Mivel a kisfiam miatt itthon vagyok, én megtehettem azt, hogy kértem az ovitól engedélyt a lányok itthon maradására. 

Márciusban nagyon ráparáztam erre az egész vírus dologra. Annyira, hogy 2 egész hónapon át szó szerint nem mentem a gyerekekkel sehova. Kizárólag a házban és a kertben töltöttünk időt. A férjem járt el nagybevásárolni a következő 2 hétre. 

Az sokat segített a helyzetünkön, hogy tavaszodott és itt volt nekünk a kert. Ráadásul a férjem itthonról tudott dolgozni, így sokkal több időt tudott velünk tölteni. A gyerekek között nagyon kicsi a korkülönbség, aranyosan tudnak játszani együtt, de egy idő után azért felütötte a fejét az unatkozás és a sok "cicaharc". Én pedig próbáltam vezetni a háztartást, főzni stb. De a gyerekekkel is kellett volna minőségi időt töltenem. Sokszor volt olyan helyzet, mint például valamelyik kicsi kérlelt, hogy menjek vele játszani, öltöztessünk babákat. Én pedig fáradtan, ingerülten közöltem vele, hogy nem érek rá, mosogatnom kell, mert nincs egy darab tiszta tányér sem a szekrényben, menjen és játsszon a tesókkal. Aztán persze esténként feküdtem a bűntudattal kibélelt ágyban, hogy ma sem foglalkoztam eleget a gyerekeimmel és ma is türelmetlen voltam velük csomószor.

Most ismét egy ovi mentes időszak előtt állunk és, hogy ne tudjon megismétlődni a tavaszi dolog, hogy nincs rendszer a napjainkban, mert hagyom 10-ig aludni őket, majd 11-kor reggelizünk... Azt találtam ki, hogy megnyitom itthon a saját óvodánkat a három gyerekünknek. Ez azt jelenti, hogy a hétköznapoknak meg lesz a menetrendje, persze nem lesz iszonyú komoly, mert azért mégis csak itthon vagyunk. De legkésőbb 8-kor ébreszteni fogom őket és reggeli után kezdődhet a Szent Mihály ovi, amit a férjemmel fogunk csinálni. :)

Fontos nekünk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, legyen rendszer a napjukban és minden nap tanuljanak valami újat. Arra gondoltam, hogy megosztom veletek a történetünket, abban bízva, hogy találtok majd benne jó ötleteket, hogyan foglaljátok le otthon a kisgyerekeiteket és hátha talán egy kis lelkierőt is tudtok meríteni ebben a nehéz időszakban.  <3

Még arra szeretnék kitérni, hogy mi vallásos család vagyunk. Innen ered az ovink neve is. Néhány éve a gyerekek nagyapja - aki szobrász - készített egy csodálatos szobrot, ahogy Szent Mihály harcol egy félelmetes, gonosz sárkánnyal. Ez az egyik kislányunkra olyan nagy hatással volt, hogy megkért engem és az apukáját, csináljunk itthon egy sulit játékból és tanítsuk őt, meg a tesóit hasznos, érdekes dolgokra és ezt a nevet adta az itthoni sulinknak: Szent Mihály Iskola. A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt és akaratereje határtalan. Isten iránti hűsége megingathatatlan. 

A gyerekeknek össze fogunk állítani egy órarendet, ami segít majd nekünk (remélhetőleg) a kezünkben tartani a napokat. Lesz benne:

- Logopédia

- Hittan

- Kézműveskedés, kreatív foglalkozás

- Sport

- Írás/számolás gyakorlás

- Rajzolás/festés

- Zene/tánc

- Sütés/főzés

- Angol óra

- Na és persze sok-sok kötetlen játszás bent és a szabadban :)

Igyekszem majd tömör, de élvezetes összefoglalókat készíteni a napjainkról.

A mai napon volt az első Szent Mihály ovi nap. :) Reggeli után duplo buli volt. Szuper dolgokat, házakat, állatkertet, vonatot építettünk a duplo készletünkből. Mivel minden vita nélkül zajlott a játszás, (gondolom nem kell bemutatni a több gyerekes szülőknek, milyenek a kicsik....mindig ugyan az az egy figura kell az összes gyereknek, hiába van másik 20) jutalomból kaptak gyógyszertári vitaminos szívecske alakú nyalókát. 5 perc áldott csend következett némi cuppogással aláfestve. :D 

Egyforma ízű nyalókát, hogy ezen se legyen vita (zöldalmás)

Majd sütit készítettem velük. Természetesen ötször annyi időbe telt, mintha én csináltam volna és a konyha elég durván nézett ki, mire végeztünk, de az az öröm, vidámság, ami átjárta kis lelküket a sütés alatt... Édeseim. :) Tudom, hogy macera kisgyerekekkel konyházni, meg hosszú és sokszor gyötrelmes a romeltakarítás utána, de megéri. Ahogy nevetgélve dömöckölik a kis kezeikkel a tésztát, vagy nyújtófáznak, kiszaggatnak formákat... Cukik nagyon. :)

Csipicsőr és Kismenyasszony

Szerintem látszik, hogy tettrekészek :D

Az ilyen apróságoknak is úgy örülnek, ha nem gombóc alakú az összedömöckölt massza :)

Baba kezek :)

Kész az első tepsi süti. Mindet ők szaggatták! :)

Kész! Közben megérkezett Himpa kutya is, a háttérben pedig a frissen sült kovászos kenyerem

A recept: 

- 4 bögre liszt (én inkább kb. 2 dl űrtaltalmút használok, mert amúgy lenne vagy 7 tepsi süti. 2 bögre sima finomlisztet és 2 bögre teljeskiörlésű búzalisztet használtam)

- 1 bögre cukor (max. 1 és fél bögre, nem jó, ha túl édes)

- 1 bögre tejföl

- 2 tojás

- 1 csomag sütőpor

- 1 csomag vaníliás cukor (kihagyható, ha épp nincs otthon, úgy is finom lesz :))

- fél bögre kókusz zsír vagy sertés zsír (biztos működik vajjal is, de anyukám mindig zsírral készítette, ezért én is. Ezt kókusz zsírral csináltuk)

Lisztezett felületen 3-5 mm vastagságúra nyújtjuk. Érdemes a tetején is lisztezni kicsit, nehogy a nyújtófára ragadjon a tészta. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük őket szépen sorba és kb. 180 fokon 10-15 percig sütjük. Fontos figyelgetni a süti színét, hamar megpirul, kiszárad, mint egy mézeskalács.

Ez a kis keksz gyártás az én fejlesztésem, az eredeti süti gyerekkoromban "kétszínű süti" néven futott. Ami azt jelenti, hogy az összegyúrt masszát ketté osztjuk, az egyiket kinyújtjuk akkorára, mint a tepsi, amibe belefektetnénk és a másik felét összegyúrtjuk kakaóporral, így szép csoki színe lesz a tésztának. A fehér réteget meglekvározzuk és a barnát ráfektetjük. Villával megszurkálhatjuk a tetejét, dekorációnak cuki. Kb. 40 percen át sütjük így 180 fokon. Én azért változtattam keksz sütivé ezt a receptet, mert a gyerekeknek az mókásabb.

Miután nagyjából jóllaktak frissen sült sütikkel, (ja...egyszerűen nem tudtam kiszedni őket a sütis tálból) elkezdtem készíteni az ebédet. Egy egyszerű és gyors zöldségleves, mini masni tésztával és pálmaolaj mentes levesgyönggyel, ami ráadásul színes is! Cékla, paraj, csalán, paradicsompor felhasználásával színezték a kis gyöngyöket. Extra fincsi és így a gyerekeknek is több kedve van levest enni.

Március óta tartom életben a kovászom és ilyen kenyereket sütök vele :)

Időközben a férjem hazaért a suliból, ebédelt és sztorikockákkal mesét szőtt a 6 éves nagy lányunkkal, amíg a kicsik rajzoltak. 

Alakul a mese, kockáról kockára

A sztori

Van egy akváriumunk halakkal és van egy 1 éves görög teknős babánk. Ha minden igaz, fiú. A nagy lányunk kapta a 6. születésnapjára. Ananásznak hívják és nem szeret a terráriumában lenni. :/ Nem csodálom, azután a szabadság után, amit nyáron átélt a kertben... Minden nap kivesszük őt, fürdetjük, etetjük és engedjük neki, hogy sétáljon, amennyit szeretne. Nem hagyjuk, hogy parkettán, járólapon sétáljon, mert rossz hatással lenne a csontozatára a folyamatos csúszkálás. Szerencsére van a gyerekszobában 5 nm tatami, azon szuperül tud teperni a kis lábaival. :) Szeret a duplo házakban barangolni.

Érdekes volt megfigyelnem a mai napunkat. Nagyon máshogy alakult, mint ahogy szokott. Mármint amikor hagyom, hogy kicsússzon a kezeim közül az idő és mire mindenki csillan a tisztaságtól, tele a pocak, fogmosás stb. simán szokott fél 9 is lenni. Ma, az első hivatalos "otthoni ovi" napon 18:00-ra kész voltunk a fürdéssel és a vacsorával. Még kirakóztak egyet, a kisfiam zászlókat kért a kedvenc traktorjára, de 20:00-kor már altattuk őket! Máskor még 21:00-kor úgy kell nekik könyörögni, hogy tegyék már le a duplo-t, menjenek fogat mosni. Persze én addigra már fáradt vagyok, nyűgös és sajnos néha türelmetlen. Ha végzek egy gyors önvizsgálatot, azt tapasztaltam, hogy ma teljesen nyugodt voltam, vidám és türelmes.

A kért zászlók elkészültek

Retro kirakó :) Fél pár zokni, baba talp. :D

Szóval ilyen a mi Szent Mihály ovink. :) Még van hova fejlődnünk benne, de sikerült egy nyugis, vidám napot eltöltenünk itthon, amíg a világban sajnos dúl egy szörnyű járvány. A háztartás vezetésre szánt időmet át kell csoportosítanom. Nem délelőtt kell megpróbálnom mindennel végezni, amíg a gyerekek a vádlimba kapaszkodva nyafiznak, hogy foglalkozzak már velük. 

Hétfőn új Mihály ovi nap, izgatottan várják a gyerekek. Ígértem nekik tornát és táncizást is! Sőt, azóta beszereztem nekik dagi műanyag tűvel varrókészletet is. Remélem volt, aki érdekesnek vagy hasznosnak találta a bejegyzésem! :) Még sok ilyet.

I'm still here

 Since my last post almost 2 years passed by. I love writing and I couldn't find the time to do it. Why? Because I have 3 small children and the eldest one is only 6. My hands are full, especially since our third baby was a boy... Boys are very different from girls. My son keeps me so busy that sometimes it's already night time when I realize I haven't sat down for 5 minutes all day. Anyway...I love being a mother of course but I need to find some time to do my things as well. 

Sometimes I ask myself (ok, not sometimes, but every single day...) that how do the other mothers do it??? They look so much more organized than me. I want to write my own book but after the kids go to bed I don't even have the sterngth to read other's books... I want to build duplo houses with them all day long but I have to cook, clean ect. and I find myself thinking about it at night that I didn't play with them enough and the house is still a mess. But you know what? I rather have a sticky kitchen any time than sad children who long for their mommy. :) I'm sure I'm not alone with these feelings and maybe other well organized looking mothers look at me on the street and think the same about me. Who knows? I always have a smooth hair so maybe I don't look like a lunatic. :D

I'm 32 now but I still remember how it feels to be a kid. Dressing baby dolls and painting with my fingers with my kids help me to remember. And that is so important. Parents shouldn't become too serious. Just 2 days ago I drew a complete kitten face for all my children and me because my 4 year old daughter asked me to. We had fun. :) Children need these things. To laugh, to see their parents as funny, crazy people. 

Palm oil is poisonous in many ways

I know I have already written about The Palm Oil Problem but I had an interesting converstation with my four-year-old daughter the other day and she said a very clever thing again.

We told her why we don't buy any products with palm oil and she doesn't ask us to do so. Of course she would be happy to get all the chocolate and cookies but she doesn't want to eat a chocolate that was made with palm oil (probably not from sustainable plantation) and forests, rare species had to die because of it. 
Don't think that my husband and I are talking to our children about these things in a total adult way and judge us because they only should hear about the Little Mermaid... We only want to raise them to live a better life in a better world and do a better job because it looks to me that our generation doesn't give a shit about our future.

Of course here we are, like me and my family and the other people and organizations but it's just not enough. Because there are way too many "I don't care about the future. I live in NOW and I enjoy my cookies from a plasic bag..."

I hear and read a lot about the fact that these are THE YEARS what we live in now when humanity should stop doing all the stupid things and start doing good and a lot and fast! I wonder what will the future generations say about us when they will have to live in a much harder world only because of us and our greediness. 

So my sweet daughter asked me: "Is palm oil poisonous?" She knows we want to give the best for them and she also knows that we don't buy stuff with palm oil because of deforestation and its consequences. She had a feeling that palm oil makes people sick if they eat it or use it. 

Her question planted a thought in my head. How great it would be if we could say "Palm oil is poisonous!" Which is  not true... But it's not that simple.

What if I told you (or a scientist) that palm oil is poisonous? Would you still buy products contain it? No, of course not. Well, I have some news to you all: Palm oil may not cause cancer to you, your family and friends but it destroys many forests around the world. It kills all the species, animals and plants living in those forests. We need those trees! We need those creatures!

Palm oil is the cheapest oil on the market right now so almost every single company use it to make their delicious products. They make their soap, shampoo and body lotion with it. Even if you buy a bag of peanut they pack it with palm oil! Yes, I just saw that: "Ingredients: Peanut, Palm oil."

I ask you since when does a peanut need to bath in palm oil or any other oil to feel and be oily????? Nuts are already so oily that you eat four and your face gets all pimpled like a teenage girl's. Anyway, please DO NOT BUY products with palm oil. Because if you do, you don't help our planet to get better, healthier. You may enjoy eating chocolate and bags of chips with palm oil but when the next time you do it, please remember  at what price...

Doesn't look good... :/

New York. I will always love you. Of course, I will.

Many famous people live there. There are lots of buildings we all know about and people always say this city never sleeps. Well, I think it’s absolutely true. There are flower shops, grocery stores, hairdressing and other beauty salons in every corner of the city. Times Square is glowing 24 hours a day. This place is a shamelessly big electricity eater! You can’t really describe New York with words. It’s just New York. It says it all.

I don’t want to sound weird to you but if you think I am weird, it’s ok. : ) I am a person (and I’m sure I’m not alone with that kind of thing) who always loved New York. I love almost every movie, series, book about New York. For example I have seen the series Sex and the city 6 times so far. The whole series with every episode in it. I’m not kidding. Watched Gossip Girl 2 times and will watch it again when I have time. Now I’m watching Suits which is also my huge favorite. One of my favorite books is Big girl by Danielle Steel. It’s based in New York and I love imagine every moment of this book.

  

I went to New York from Washington D.C. in 2011 November 24. When I got off the bus I felt so strange. You know that feeling when “your heart is beating in your throat”. That’s what I felt. A friend was waiting at the station. He is also Hungarian and has a bar in Manhattan. How cool is that! : ) He let me stay at his apartment while I was in NY. It was only 4 days but I was very grateful for his help because I didn’t have to spend money for a room in a motel and I didn’t have to feel so alone in the big city. 

We had to walk about 3 minutes to Times Square from the station. It was a shocking sight. Neon lights, huge screens everywhere! In that very moment I have just realized I am in the United States of America. It’s funny because I moved to USA at the beginning of August and it was late November. 

I had lunch in a very special restaurant near Times Square where the waitresses sing during serving the meals. They are extremely talented. From time to time a few of them are lucky enough to be discovered and bye-bye restaurant, Hello Broadway! I had fun eating my turkey meal. It was Thanksgiving!

Later that day I was on the 86^th floor of the Empire State Building. It was already dark outside and I could see whole Manhattan. It was beautiful. I know it’s silly because it’s just the sight of millions lamplights from buildings and cars but it really was a special view. 

I had dinner at a Korean restaurant in Chinatown. It felt like I’m not in New York at all. Then Times Square again, of course. It was my favorite place in New York. It doesn’t matter if it’s night time, you almost have to wear sunglasses to see properly. It’s very-very bright. There was a guy who painted amazing pictures about New York for 20 dollars. I bought one and now it’s on our living room wall. I love it!

Korean restaurant

There was another guy who was holding a paper board in his hands. It said: “Free Hug!” So I got a long and tight hug for free. It felt great. I was so far from all the people I love that it was a surprisingly good feeling to be hugged. That night I went “home” at 2 am. Thousands of people and yellow cabs were everywhere. I was very tired and also excited. I remember I kept repeating in my head: “I’m in New York. I can’t believe I’m in New York!!!”

On my second day I got up at 9 am. My plan was to see the famous Liberty Island! I took a ferry. (Before taking it I had to stand in line to buy my ticket then another two hours to get on the ferry.) It looked to me that no matter where you are in this city or which season, month... Millions of people everywhere. Finally I arrived to the island and I spent an hour there. Wandering around, taking pictures, saying “Awwwwww” and things like that. The statue is much smaller in reality! After seeing it in movies you would think it’s tall.  Well, it is not. It’s pretty though. I took the last ferry back to the city. The timing was just perfect because it was sunset. I felt like I’m in a fairy tale. The ferry swam slowly in the cold water and I tried to memorize all the beauty I was seeing. It was amazing and absolutely breathtaking. I took a few pictures about the sunset but of course they can’t give the moment back. I’m very lucky I could see it myself.

 

 

After my feet touched the ground I went shopping! It was Black Friday and in every shop everything was on 60-70 % sale. It was crazy. Really! Hundreds of people everywhere and they were serious about one thing: shopping! I tried to take it easy so I only bought a pair of converse, three sweaters, a hat and I had dinner in a McDonnald’s. Where a homeless man locked himself in the toilette and no one could get in. At least 20 men were standing in a long line wanting to pee. A chubby and strong looking cleaning woman had a key and went inside. The homeless started to shout angrily something like that: “Hey, I’m trying to take a shit here!” But the cleaning lady was stronger just like I imagined and the poor man was out in the street in less than a minute. The cleaning lady appeared soon after that and everybody started clapping and wooo-ing. Except me. Ok, the old man caused some trouble but I don’t think they all should have considered that lady a hero, after throwing that poor man out. Anyway, I ate my cheeseburger watching this scene then went home to take a shower and wash my hair and in an hour I was ready to party! 

I went to my friend’s bar and had a really great time. I had a few yummy but not too strong coctails, I danced on the table and laughed till my tears came down on my cheeks. I met a lot of interesting people. I met fashion models, a few Hungarians without green card or visa and they were very proud to live in the big apple even if it’s illegal and they can’t go to doctor, no matter what! I even met the designer of the series Sex and the city! It was an honor to tell that man how great job he did with all the clothes and dresses on the show. 

After midnight I needed to get some fresh air. (I mean, air. In a big city like New York or Budapest you hardly can find any fresh air.) I remember I was sitting in front of the bar and suddenly I started to cry. Not just sobbing, crying like an “angry, hungry” baby. What happened that night inside me was very complex. First of all, I had a few, maybe three drinks. I always got emotional after even a tiny little beer... Second of all, I was madly in love with a man who lived in Budapest, Hungary. (We never met in person but I knew he is the one for me! : )) Third of all, New York sucked me in completely. I felt so strange. I didn’t know what to do. What’s wrong, what’s right. I didn’t know if I should stay in the States and have fun, have crazy adventures or I should go because it was just too hard for me to have a whole Atlantic ocean between me and the man I loved. I felt so depressed that night. When I was calm enough I went back to the bar, drank some water and the owner started to play Hungarian Koncz Zsuzsa songs. Well, it didn’t help. I started to cry again, of course. What can I say? I am a girl. :D My head hit the pillow at 6 o’clock in the morning and I was up at 10 am.

After a shower and some breakfast I went to see the Brooklyn Bridge. I got off the subway too early and I had to walk about an hour to get to the bridge. I loved getting lost in Manhattan! It was so exciting. I ate a delicious burger on the way then my long bridge walk began. It was a very shiny and warm day and I walked across the bridge then back to the city. The view was just dazzling from there. 

It was getting dark when I arrived to the Central park. In New York everything looks so nice during sunset. Not everywhere though. There are many high buildings and the sun has a difficult job to sneak in between them. If you look up, you feel dizzy because you can hardly see the top of the skyscrapers.

 

 In Central park I was a witness of a wedding. It was really touching to see the young couple getting married in front of me and other strangers. It smelled a little like eloping to me but it was cute anyway. I started to feel that crying randomly is going to be my new life style.

I was on that sweet, little bridge. You know which one is that! We always see it in movies as a romantic place. The air was warm and balmy. I was in love with this city. I saw chariots with beautiful white horses on Park Avenue. I was wandering on Fifth Avenue. All in all, New York is much cooler than I thought. 

Seeing this city in movies makes us think it’s the best place in the whole world. Well, yes, New York is really something. But there are other things as well and we shouldn’t forget them either. For example on my way home I saw a young girl and boy sleeping on the street. They were not older than me. They were lying on a dirty blanket in a dark and not so busy street. I still think of them sometimes. I will never know what their story is. Or all those people who live in the US illegally. They are proud of living in that country and feel very lucky but they never know when will they need to go to the hospital or need other help. They all have to live hiding. I'm sure it’s very stressful.

I spent 4 days in New York and I had an absolutely unforgettable time there. It was a very instructive experience to me. On my first day I felt I never want to leave Manhattan. I want to stay and live there because it’s so interesting and special.  But three days later I felt differently. 

Since my 4 days in New York 7 years passed by. I was 23 years old. I was a child, really. I’m not saying that I’m so adult at the age of 30 but now I know that New York couldn’t trick me again with all its magic. When someone is young, doesn’t have a family and children and doesn’t want to sleep at night, New York is one of the best places to be! But if you want to live a quiet life, get some quality sleep and live in a healthy environment with your family, well… These huge cities are not best places for that.

My last words on this post: “New York. I will always love you. Or course, I will.”